KARDAMOM

Megtaláltuk Szentendre két valószínűleg legjobb helyét!

2011.05.14. 07:00 9 hozzászólás kardamom

Nincs is jobb programötlet egy tavaszi-nyári hétvégére, mint körülnézni Szentendrén. Budapest belvárosából nagyjából egy óra alatt ott vagyunk a Duna-parti kisvárosban, ahová már csak azért is érdemes elmenni, hogy ebédeljünk és utána kávézzunk egyet. És most pont erről a két dologról lesz csak szó.

Ha HÉV-vel érkezünk, rögtön felfedezzük a belváros határát jelző szép nagy füves placcot és az egymásba épített házakat. Mint Szentendrén nagyjából mindenhol, itt is galériák, művészboltok, templomok és éttermek-kávézók követik egymást. Nézegetjük a kirakatokat, pár boltba kíváncsiságból be is térünk, míg hirtelen egy apró patak fölötti hidat pillantunk meg. Itt meg is állunk egy ebédre az Adria kávézóban, ahol belehallgatva a többi vendég és a pincér közti beszélgetésbe, rögtön leszűrjük, hogy szentendrei arcokkal van dolgunk, nem turistákkal. Az Adria egy balkáni ételeket is kínáló bisztró, a berendezése is ennek megfelelő, a leghangulatosabb dolog persze kiülni a kékkockás terítős asztalok mellé - ha helyet foglalunk, rögtön látjuk: nem is utcára nyíló terasz ez, sokkal inkább egy nyitott kert.

Az itallapon rögtön szembejön velünk a borkínálat (amit főleg a Konyári pincészet borai dominálnak, jó választás tud az lenni!) és nagy nyári kedvencünk, a 450 forintos viceházmester, szóval már csak valami ételt kell választanunk. Csípős juhsajtkrém, roston sült görög/ciprusi sajt, padlizsánkrém, souflaki, pljeskavica, görög saláta, mozzarella - ilyen és ehhez hasonló ételeket kínálnak itt: a legdrágább fogás 950 Ft, a legolcsóbb 500. Mi pljeskavicát, görög salátát, roston sült ciprusi sajtot és hozzá két pitát kértünk, és tíz perc múlva már nemcsak a grillezett hús illatát érezzük, hanem az asztalunkon is landol az étel, szépen egy tálra pakolva a három fogás.

A pljeskavica nagyjából olyan, amilyennek lennie kell - ha önmagában érkezne, azt mondanánk, kicsit száraz, a görög salátán lévő juhsajt azonban már majdnem olyan élményt nyújt, mintha a balkáni tejkészítmények királyával, a kajmakkal ennénk a grillezett marhahúst. A saláta teljesen korrekt: uborka, paradicsom, jégsaláta, lilahagyma, juhsajt és olívabogyó van benne. A grillezett ciprusi sajthoz, a foszlós, kimondottan karakteres és sós halloumihoz kitűnő választás volt csírát adni, a pitát pedig nagyon jó ötlet volt a hússal együtt megsütni (ezáltal kicsit átvette a pljeskavica ízét). A tényleg minőségi fehérborból készült két viceházmesterért és ezért a nagy tál ételért 3600 forintot fizettünk összesen.

A kiadós és laktató ebédünk után úgy döntöttünk, igazán jólesne egy kávé. Direkt olyan helyet kerestünk, ami olyan, hogy 1. nem frekventált helyen van, pláne nem a most felújítás alatt álló főtér közvetlen közelében 2. nincs tele turistákkal 3. csöndes és van benne valami olyan, ami azonnal megragadja a fantáziánkat. Ha nem találtunk volna ilyet, nyilván a Szamos-cukrászdában vigasztalódtunk volna (a fagylalt itt kötelező: a mogyoró és az áfonyás joghurt ízek a kedvenceink), de a belvárosban sétálva teljesen véletlenül megtaláltuk a tökéletes kávézót, a fenti képen is látható Dorotheát.

A terasz az asztalokkal és székekkel teljes mértékben a hangulatos szentendrei utcácska részét képezi. Nincs sok hely kint, bent talán még kevesebb, de ez egyáltalán nem baj, hiszen a kávézó ezzel csak még jobban magával ragad, ahogyan ezt velünk is tette. 

Leültünk egy asztalhoz, rendeltünk két kávét, egy hosszút tejszínhabbal és egy cappuccinót. Az ital- és étlapon ezek mellett találtunk limonádét és házi jegesteát, valamint nagyon jó salátákat, szendvicseket és sütiket is. A pincér kedvesen és gyorsan kiszolgált bennünket, olyan volt, mintha csak egy barátunknál ülnénk, aki készít nekünk két kávét. Ezt az érzést a csészék és az ital illata és íze még jobban erősítette. Sokáig ültünk ott, az időt igazából nem is érzékelve olvasgattuk az itt talált Decanter magazint (egy koncepciótlan és unalmas papírtömb az egész újság), vagy éppen teljesen fesztelenül és jókedvűen beszélgettünk. Miután fizettünk (880 forintot), úgy döntöttünk, hogy elindulunk a HÉV-hez, és megbeszéltük, hogy ezentúl a mostani naphoz hasonlóan, egy-egy hétvégén eljövünk majd Szentendrére, ahol mindig kötelező program lesz a két kedvenc helyünk meglátogatása.

+ Aha, és akkor hol is vannak ezek a helyek?

Készítettünk egy Google-térképet: D-vel a szentendrei HÉV-végállomást, A-val az Adria kávézót, B-vel a Szamos-cukrászdát, C-vel pedig a Dorothea kávézót jelöltük. 


Nagyobb térképre váltás

A bejegyzés trackback címe:

http://kardamom.blog.hu/api/trackback/id/tr182901490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

parfümblog · http://parfum.blog.hu 2011.05.15. 12:40:38

Szentendre örök szerelem:)
A grilltál nagyon jól néz ki, szeretem én is az ilyen eldugott helyeket, de a két kávéért nem sok a 880?

Tündér a varázspálcával · http://szulunkosztcsok.blog.hu/ 2011.05.15. 15:27:21

Szép emlékeket idéztél bennem, köszönöm! Most épp túl messze vagyok, hogy csak úgy elugorjak Szentendrére. És ami a legjobban hiányzik belőle, az épp a Dorothea.

kardamom · http://kardamom.blog.hu 2011.05.16. 17:00:47

@parfümblog: Most fejből nem tudom már megmondani, milyen kávét ittunk, de ha azt nézzük, hogy a jobb budapesti kávézókban legalább ennyit kell fizetni két csészéért, mint itt, vagy többet, akkor nem sok érte. Szentendre meg eleve nem olcsó, de például már Mosonmagyaróváron is ennyibe kerül a jobbnak számító helyeken a kávé.

Tündér a varázspálcával · http://szulunkosztcsok.blog.hu/ 2011.05.26. 22:50:01

Nem akartam múltkor írni, de most egy apropóból mégis ide vésem: a másik nagy favoritom a környéken a Rosinante fogadó, na azt ne hagyjátok ki! És az apropó 29-én, ahova szívfájdalom, nem tudok elmenni:
www.rosinante.hu/aktualis/kezmuves-finomsagok-vasara-a-francia-videki-piacok

casillas25 2011.08.05. 22:51:00

Valóban az egyik legjobb hely! Évek óta járunk oda rokonokkal, barátokkal és akárhányszor megyünk, mindig ugyan az a minőség fogad minket. A számos alkalom közül bizony nem tudok olyat mondani, amikor bármi negatívum felmerült volna (persze az időjárást leszámítva, de ugye az nem a hely hibája).

stillman 2011.08.07. 23:38:26

a blogodon olvastam és megtetszett az ötlet, megnéztük ma a Dorotheát.

csak a pro és kontra reális véleményalkotás kedvéért szeretném leírni, hogy azon kívül, hogy nagyon hangulatos a hely és végtelenül kedves a személyzet:

1. művirágok vannak az asztalon (?!) + felakasztva az ereszre, nyár közepén.

2. a capuccino sajnos egy szörnyszülött volt, vissza kellett küldenem, valami óriási csészében hozták ki, irdatlan tejhabbal, széttejezve.

3. a sütemény, amit kértünk teljesen állott volt, mellékízzel, mind a három féle (hárman voltunk).

4. túlárazott a hely, a sütemények 590 Ft volt/ db, a 3 kávéért és 3 süteményért majdnem 3500 Ft-ot hagytunk ott.

szóval vagy elromlottak, vagy rossz napjuk volt, bár az utóbbit nem hiszem, az ember rossz napján nem halmoz fel maga körül művirágokat.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.08.08. 01:03:35

@Boros Regina: :)))
Ezt a helyet viszi az Ámerikából Hunniába szakadt (hollandus?) srác, ugye?
Talán a bájos, jószándékú amatőrizmus az illő kifejezés az egészre.

stillman 2011.08.08. 10:35:11

@Hepci: nem tudom ki viszi, de a "jószándékú amatőrizmus" az a fogalom, amitől kinyílik a bicska a zsebemben.

Ilyen jellegű például a Gozsdu udvar Hervé Fabrik galéria is. Nagyon jó hangulat, nagyon kedves szerviz, 385 Ft/palackos bor 400 Ft/deci áron, a jószándék jegyében, a kedves vendégnek az is jó, "nem értünk hozzá", köszönöm engem úgy szeressenek a vendéglátók, hogy nem szart raknak elém, utána jöhet a hangulat.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.08.08. 12:19:26

@Boros Regina: bár nem igyekszem mindig gonoszkodni, de a bájos, jószándékú amatőrizmus nem feltétlen pozitív fogalom nálam...
Ez a bizonyos külföldi fiú pl. jószándékúan elmagyarázta, a - beszállítótól származó - profiterol még nagyon friss, ami profiterolnál nem jó. Majd inkább egy narancsos-csokis tortát (szintén ipari) ajánlott. Az - bájosan - középszerű volt, viszont legalább nem túl friss. :)
Amit nem értek: egy ilyen pici helyen miért nem tudnak pár - amatőr - süteményt házilag elkészíteni?

szeretsz minket?

tudjuk, miről beszélünk