Gut, besser, Flensburger

2011.08.08. 07:31 szólj hozzá kardamom

Elsőre talán meglepőnek tűnhet, hogy Németországban nemcsak az alapvető élelmiszerek olcsóbbak, hanem a sör is. Ez azonban egyáltalán nem meglepő: a sör (és általában az élelmiszerek) áfája sokkal alacsonyabb a hazainál, ezért fordulhat elő, hogy míg otthon átlagosan 200 forintért vehetünk olyan sört, amit akár meg is lehet inni, itt átszámolva 170-ért jobbnál jobbakból válogathatunk.

Ezt tettük mi is.

Egy tetszőleges berlini élelmiszerüzlet polcain jóval nagyobb sörválasztékkal lehet találkozni, mint nálunk. Ennek az oka elsősorban nem az, hogy a németek ún. nemzeti itala a sör lenne. Ez már régen nem igaz, ráadásul a legnagyobb sörfogyasztó bajorok közel sem vehetők egy kalap alá az északabbra élő németekkel – még a sörük is más, nemhogy például a kiejtésük. (Akiket a nemzeti ital téma hoz izgalomba, nézzen körül a moseli vagy a rheinhesseni borrégióban, jó dolgok vannak arrafelé.)

A kosárba hat olyan sört pakoltunk bele, amik különböző minőségi fokozatot képviselnek. Van köztük északi és déli sör, fejőstehén és kérdőjel, szűrt és szűretlen. A legolcsóbb a Berliner Pilsner volt, ezért 60 centet fizettünk, a legdrágább pedig a Bio Pils, amiért 90 centet. A többiek 70 centbe kerültek. Figyelemreméltó egyébként a németek betétdíj-rendszere is: az egyszer tölthető üvegek 8 centbe kerülnek, a többször használatosak 15 centbe, a műanyagpalackok pedig 25-be. Ami pedig nagyon szép benne, hogy a legtöbb kereskedő az összes palackot elfogadja, amit elvisznek hozzájuk, még akkor is, ha üzletükben az adott termék nem kapható. A fogyasztóknak ugyanis így lesz kényelmes a betétdíj-rendszer.

És akkor végre a sörökről. A poszt írása és a sörök elfogyasztása között elég sok idő telt el, a legmaradandóbb élményt mindenesetre a Bio Pils adta. Ez a sör a Berliner Bürgerbräu terméke volt - őket azonban mára beszippantotta a Radeberger, a gyárat kisebbre méretezik és csak biosörökre koncentrálnak. A Bio Pils az aktuális tulajdonostól függetlenül a hazai (értsd: magyar) mezőnyhöz képest értelmezhetetlenül jó dolog. Így vagyunk a Schöfferhoferrel is: nagyon finom hefeweizen, egy kocsmában/étteremben az egyik legjobb választás, ha tartanak belőle. A Jever sima pilzeni: teljesen korrekt, volt az év söre is régebben, hozza a kötelezőt, ahogyan a Veltins is. A Berliner Pilsner szerepelt a leggyengébben, de magyar viszonylatban ez is megállná a helyét.

Az egyik legészakibb német település söre, a Flensburger pedig már egy külön kategória: nem is önmagában kell ezt az italt értelmezni, hanem a termékpaletta egyik tagjaként, végigkóstolva az összeset. Flensből ugyanis sokféle van: búza, barna, hefeweizen, pilzeni, de radler és malátás is. Kaphatók félliteres és háromdecis kiszerelésben, a legtöbb berlini boltban azonban többnyire a pilzeni, a gold és a malátás van csak. Szerencsére Magyarországon is van ezekből: pár hipermarket polcain már látni véltünk Flenst, a józsefvárosi Műterem Kávézóban pedig mindig tartanak belőle.

One more drink, Lacikám?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.