Jó sok borral a Badacsony körül

2011.09.01. 20:39 szólj hozzá kardamom

Ne csodálkozzunk, ha Badacsonytomaj elején a bringaút nem a tópart felé, hanem a faluba, a bazalttemplomhoz visz: tekerjünk fel a dűlők és borászatok közé, és ha már ott vagyunk, kóstoljunk szürkebarátot, kéknyelűt, olaszrizlinget. 

Ha Badacsonyról van szó és a borokról, már nemcsak a Szeremley-borok jutnak a legtöbb ember eszébe. Persze Szeremleynek is vannak kifejezetten jó borai, van itt azonban egy újabb generáció, akiket nem lehet nem észrevenni. Laposa, Sipos, Váli - abszolút különböző hozzáállást látni pincészetenként, nagyon nyálasan akár azt is írhatnánk, a Badacsony egy-egy újabb arca és felfogása tárul elénk minden egyes kihúzott dugó illatával.

A Laposával kezdünk. Nagyjából kiköptük a tüdőnket, mire felértünk a pincéhez vezető úton. Balra-jobbra éttermek, borozók csábítottak arra, hogy megálljunk és úticélt módosítsunk, de ne tegyük: a Laposa-terasz panorámája mindenért kárpótolni fog. A borok deciliterenkénti ára már kevésbé: egy tetszőleges borfesztiválon olcsóbban méri őket a Laposa-stand. (Nagykeráron adják viszont a borokat, ha elvitelre kérjük.) Lehet kóstolni a friss sorozatból: rizlinget, szürkebarátot és az illatos nevű cuvée-t, amit igazán akkor tudunk ajánlani, ha reggel fájós fejjel szeretnénk ébredni: a muscat ottonel, a hárslevelű és a sauvignon blanc-t kísérő szénsav mindig tud meglepetést okozni. Finom persze az összes - kihoztak az egyébként rossz 2010-es évjáratból mindent, amit lehetett.

Vannak tavalyi és tavalyelőtti tételek is, meg borok a somlói dűlőkről is, utóbbiak nekünk nem nagyon jöttek be. A borteraszon sajtválogatást kínálnak két deci jobb bor áráért, egy ezresért: különböző érettségű kecskesajtokat lehet kóstolni a finom fehérborokhoz, amiket a környékről szereznek be, mint azt megtudtuk. Ha előre bejelentkezünk, természetesen többféle variációt kínálnak Laposáék kóstolásra, borvacsorára és szállásra is - a rizling négyzetért, a kéknyelűért és a rózsakőért mindenképpen érdemes, meg hát nem lehet rossz a fenti kilátást látni reggel az ablakból.

Még egy érdekesség: ottjártunkkor, szeptember elsején már szüretelték a szürkebarátot, ezt a pirosas színű fehérborszőlőt. Általában szeptember közepén szokták, a szőlő mustfoka azonban már most 21 fokos, tudtuk meg az egyik szüretelőtől. Az elképesztően meredek dűlőn és a tűző napon tizenketten dolgoztak. Ezért kerül ez a bor ennyibe, mutatott rá a leszüretelt fürtökre a napszámos: a szőlőszemek nagyon szépen néztek ki, még csak levelet sem láttunk köztük. Nagyon kíváncsiak vagyunk már most, milyen lesz a borászat 2011-es évjárata, csupa jót remélünk.

Laposáéktól a dombon lefelé az út mellett van egy Kéknyelű borozó nevű faház is. Itt a fenti árakhoz képest döbbenetesen olcsón ittunk két teljesen jó kisfröccsöt szürkebarátból 220 forintért. A borozóban a nevével ellentétben kéknyelű sajnos pont nem volt. Nem így a Sipos borháznál: a badacsonyörsi pincénél késői szüretelésű változatát is kapni a helyi jellegzetességnek. Mi a 2009-es száraz szürkebarátjukat kóstoltuk, a főút melletti borüzletben 1750 forint palackja: a legjobbakkal vetekszik ez a bor.

Nálunk minimum ez a nyár egyik legjobb fehérbora, még ha szeptember elsejéig is kellett rá várnunk. De ez a nyár már csak ilyen: amint vége lett, hatalmas jégesőt kaptunk a nyakunkba. És persze jó badacsonyi borokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.