Túl nagyra nőtt

2011.11.18. 14:06 szólj hozzá kardamom

Tegnap este megnéztük a Bazilika mellett található DiVino borbárt, amit fiatal magyar borászok alapítottak azzal a céllal, hogy itt nem a nagy öregek, hanem az ő boraikat lehet majd inni. Abszolút támogatható koncepció, tök jó ötlet, és ráadásul tök jó helyen, hiszen mint tudjuk, egy vállalkozás indításakor három dolgot kell figyelembe venni: location, location, location.

A DiVino nyáron vélhetően sokkal jobb, mint télen, még akkor is, ha nyáron szinte nem lehetett helyet találni, mert annyian vannak. Akkor nyitva vannak az ablakai, az ajtók, világos van, ki lehet ülni és kint lehet állni, a hideg beálltával viszont az egyébként nagy tömeg összesűrűsödik a dizájnban egy tipikus nagyvárosi koktélbárra hajazó, főként sötét színekkel operáló helyen. 

Nincs itallap, az aktuális kínálatért arrébb kell lökni a pultnál állókat, hogy el lehessen olvasni, mi van a táblára írva. Ez azért fura, mert - lévén nem volt hely máshol - mi is a bárpultnál ültünk, nem jött oda senki, hogy mit szeretnénk. Maradt hát a lökdösődés: végül két tételt választottunk: Gál Peti Eger csillagát 2010-ből, illetve Demeter Endre Élvezet nevű cuvée-jét. A borok teljesen jó áron vannak, nagyjából 500 forintba kerül a másfél decis pohárnyi adag. És jók is nagyon, de most nem róluk van szó.

Sokkal inkább arról,

hogy a DiVinóban borozni nem egy nagy élmény. Nemcsak az olyan hibákért, mint az itallap hiánya, kicsit magasabb ár elkérése, mint ami ki van írva, és a visszajáró egy részének önkényesen borravalóként való kezelése. Ezek olyan dolgok, amiken könnyen lehet javítani: motiválni és rendesen megfizetni a személyzetet például jó és logikus iránynak tűnne.

Ráadásul túl sötét van ahhoz, hogy rendesen látni lehessen, mi az, amit iszunk. Nyáron kint az utcán ülve nyilván nem fenyeget ez a veszély, mivel sokáig világos van, itt viszont kifejezetten zavaró tud néha lenni. És mivel viszonylag sokan vagyunk egy viszonylag kis térben, akaratlanul is közel kerülünk a mellettünk ülőkhöz, akiknél olyan párbeszédekre leszünk figyelmesek, mint például a következő:

- Szia szivi, na csak megjöttél, igyál rozét, Takler, háromezer volt!
- Jéger nincs?

Viccesnek persze vicces, de valamiért nem azért szoktunk borozni járni, hogy ilyesmit hallgassunk. Persze egy hely nehezen tudja kivédeni, hogy az újgazdagok és a fiatal, humortalan, feltörekvő vasaltinges karrieristák Ötkert törzsközönsége ellepje, pláne ha ez emellett üzletileg abszolút nyereségessé teszi, de mi úgy látjuk, itt valami alapvetően félresiklott. Vagy csak túl gyorsan túl nagyra nőtt a borozó.

A kép a DiVino borbár honlapjáról származik.

FRISSÍTÉS (december 19.): Lehet, hogy bent nem az igazi, kint viszont nagyon odatette magát a hely: a bazilika előtti karácsonyi vásáron ugyanis igencsak korrekt áron árultak nagyon jó forralt vörösbort, amit egy Takler-házasításból készítenek. Direkt megkérdeztük, hogy ugye nem a mindenféle karácsonyi vásáron megszokott édes valamit kapjuk, ők pedig meg is örültek annak, hogy valaki nem a szokásos édes valamit kéri. Egy jó pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.